A stílusért előre is bocs, de ilyen fejjel nem csiszolgatom. :)
A munkahelyemen kitalálták, hogy ha már pihenhetnék, mert vége a fejlesztések fő etapjának, akkor inkább mégse, s kineveztek jól a sales csapat európai támogatójának. Hála ennek ma éppen Moszkvába kellett jönnöm, ahol még sosem voltam.
A repülő reggel hatkor indult, a minibusz 3:35-re jött, aludtam vagy 3-4 órát. A repülő standard Wizzair, de extra nagy lábhely kiegészítéssel, úgyhogy a karámban nagyon VIP-nek érezhettem magam, mikor foglalt helyen volt. Rögtön meg is toldották azzal, hogy ugyan olvassam már el a vészkijárat használati utasítását, mert ha bármi van, akkor nekem kell kezelni. Szívesen kipróbáltam volna, hogyan működik az ajtó, de nem hiszem, hogy örültek volna neki.
Hála a vonatútjaimnak a repülőn pótoltam az alvást, de azért sikerült azt is látnom, hogy milyen az, mikor a felhők fölött egyik oldalt éppen kel fel a nap, a másikon meg látszik még a telihold. Gyönyörű. Landolás után útlevélellenőrzés. Háááááát... Helyes határőr lány elveszi az útlevelem, néz rám, néz a monitorára, utána kolléganőjére. Megint én, megint monitor, megint kolléganő. Rámosolygok, visszamosolyog. Monitor, kolléganő, én. Mosoly, mosoly. Monitor, kolléganő, én. Mosoly, mosoly. Nem mondom, jól nézett ki, de azért úgy a 10. perc táján, mikor végre kitöltötte a papírt, kezdett vicces lenni a dolog.
Be a városba vonattal. Vonat után taxi. Budapesti taxishiénák megfelelője, de jól lealkudtam vele az árat - főleg, miután kiderült, hogy benézte a dolgot, s nem 5 kilométerre kellett vinnie, hanem 20ra. Elmakogtunk oroszul. Szerinte tök jól beszéltem. Szerintem meg tök jól hallgattam, mert marhára nem sokat értettem abból, amit mondott.
Irány orosz kolléganővel ügyféltalálkozóra. Metróval. Anno nem teljesen értettem a Metro 2033-at, mert budapesti léptékben gondolkodtam. Hát, itt nagyobbak az állomások, van vagy 10 vonal, meg annyi ember, mint az oroszok. Durva. Főleg az, hogy visszafelé egyedül jöttem átszállással. De meglett. A metróban nálunk is be lehetne vezetni, hogy mindenki tényleg jobbra áll a mozgólépcsőn, mert itt úgy csinálják. Ezen felül összenyomnak, fellöknek meg ami kell, de ezt betartják. Lehet, hogy a nénik miatt, akik minden lépcső aljában ott ülnek egy üvegkalitkában és monitorozzák a népet. Szerintem a szocializmus végén nem szóltak nekik, hogy haza lehet menni, s azóta bejárnak megszokásból.
A környék, ahol vagyok, meg ahol az iroda is van, gyártelep volt, de állítólag azóta piszok menő és divatos környék lett az itteni menedzser szerint. Inkább nem mondtam meg neki, hogy nekem meg olyan lepukkantnak tűnt, hogy elsőre alig hittem, hogy nem nézte be a taxisofőr a címet. A hotel szuper 4 csillagos olyan dizájnnal, amin szerintem nagyon sokat dolgozott a belsőépítész, amíg ilyen egységesen ízléstelen lett.
Holnap ügyféltalálkozó 10kor, ami magyar idő szerint reggel hét.
