Buddhaképző

A gyurmateremben bevezették, hogy a kulcsért cserébe zálogot kell adni. Ha nincs kulcs, ugrott a zálog. Ma beadtam egy tábla csokit.

- És mi lesz, ha nem marad a csokiból?

- Nincs csoki, nincs kulcs.

Állok az orrszőrvágók előtt a Media Marktban, helyes eladólány odajön:

- Segíthetek?

- Szerintem ebben nem tudsz. :)

Ezek után kiselőadást tart arról, hogy melyik mire jó, s azt a típust javasolja pont, amit otthon eltörtem.

- Tényleg tudtál segíteni. Csak nem gondoltam, hogy ilyet használnál. :D

-------------------

A 82%-os zsírtartalmú majonéz után megtaláltam a második kedvenc termékem: a sampon és tusfürdő egyben bio cuccot. Végre rájöttek, hogy egy normális férfi fürdőszobájában úgysem lesz soha 2 flakon. (Vagy egy vagy egymillió - utóbbi akkor, ha van asszony.)

-------------------

Múltkorában nem volt kedvem egy poloskát elkapni, s azt gondoltam, ez a gond magától megoldódik majd. Reggelre elpusztult. Mostanában ugyanez összejött egy szúnyoggal is. Esküszöm, hogy soha senkiről sem fogok rosszat gondolni...

-------------------

A cégünknél régi hagyomány, hogy egy informatikus akármilyen rosszul dolgozik, nem rúgják ki. Felrúgtam a hagyományt, eddig a 3 informatikusból, akik csapnivalóan dolgoztak a projektjeimben, 3-ból 3 távozott a cégtől. Pedig nincs jogom senkit sem elküldeni... "Te egy IT-s temető vagy."

- A kitett dekoltázs csapda, mert ha bámulod, bunkó vagy, ha nem, akkor meleg. Nem nyerhetsz.

- Ez tényleg nagyon igaz. :D Az is zavaró, ha azt bámulják. Ha meg nem, akkor tuti buzi. :D

Végre egy őszinte nő, aki igazolta az elméletem helyességét. :D

Azt hiszed, hogy a beidegződések idővel elmúlnak. Erre beszélgetsz valakivel, s kiderül, hogy mind a ketten eveztetek. Elmondja, hogy ő országos bajnok volt. Kiderül, hogy négyesben és nyolcasban. Rákérdezel, hogy volt-e kormányos azokban a hajókban. Rávágja, hogy persze, ő volt az. Erre te reflexből felnevetsz.

Ami a rockzenekarnak a dobos, a klasszikusoknak a brácsás, az a kormányos az evezősöknek. Pedig szükség van rá, mert ha bármi hiba is van a hajóban, mindenki őt szidja. :D

(A vicces az volt, hogy nem sértődött meg, hozzá volt szokva a reakcióhoz, rendes evezőstől nem is várt mást. :D)

Jó érzés, mikor az ember látja, hogy fejlődik. Jó érzés, mikor a fejenállásnál már nem esel 50%-ban hátra, hanem mindig sikerül. Jó érzés, mikor valakinek megtanítod a varjúállást, s elmondja neked, hogy az addig sosem sikerült neki. Jó érzés, mikor valakinek megmutatsz egy akupresszúrás pontot és elmúlik tőle az arcüregproblémája.

De a legjobb érzés az, mikor valakinek demonstrációs céllal séta közben megnyomod a Tüdő-1 pontját, s egyből elküld a francba, mert úgy fáj neki. Ilyenkor érzed, hogy az addigi tapogatózásból rutin lett. :)

A szerdai napom alaphangját megadta, hogy még kedden fogfájásra ébredtem. A hajnali kábulatban a fogfájás akupresszúra pontja helyett véletlenül a hasmenését kezdtem el nyomogatni. A vicc az, hogy a fogfájás elmúlt, de - fogalmazzunk szépen - a szervezetem jelentős öntisztításba kezdett, ami szerdán érte el a csúcspontját.

Azért este csak el akartam menni jógázni, mert azért ne csak otthon legyen, meg úgyis van barna melegítőnadrágom. Elektrolithiánnyal a kezdő jógaóra is vicces: jobban fáradsz, s az egyensúlyérzéked sem az igazi. De legalább megizzadsz, s utána jobban vagy.

Csütörtökön - ha már megígértem alapon, az anti-antiszociális program részeként - elmentem a Fészek klubba Szindbád monodrámára. A rendezővel együtt voltunk összesen hatan a kis teremben. Elég fura élmény az, mikor a színész egyes részeket a szemedbe nézve mond.Meg fura volt rádöbbeni, hogy a színdarabnak a néző is pontosan olyan fontos része, mint a színész. Ez nem igazán tűnik fel, ha sokan vannak, s a nézőtér arctalanná válik, de ennyi embernél mindenképpen. "Milyen hangja van egy kidőlt fának, ha senki sem hallja?"

A nézőséget is pont úgy tanulni kell, mint a színészetet. Ha kevés ember van, akkor rájössz, hogy neked is meg kell érkezned a darabra, neked is együtt kell érezned a színésszel, s neked is táplálnod kell őt. Még akkor is, ha a többi nézőtől teljesen eltérően viselkedsz, mert ami őket nevetésre ingerelte, az neked pont a legnagyobb dráma volt. És a végén számít, hogy milyen hangosan tapsolsz, de azért hat emberrel csak nem sikerült tapsvihart összehozni. :)

Előadás után rövid beszélgetés, s irány haza. Ha már úgyis kimozdultam otthonról, útban hazafelé a színházas cuccban még megnéztem a parkban az edzőpályát, mert kíváncsi voltam, hogy a korláton lógós lábemelés megy-e, s vennem kell-e itthonra egy húzódzkodó keretet. Kell venni.

Hazaérés, megérkezés, ezmegazcsinálás. A hasmenés szerencsére elmúlt. Csak a fogam fáj egy kicsit.

Ha jógaórára mész, akkor előtte feltétlenül:

- ebédelj mexikóit

- egyél egy órával az óra előtt

- ha már eszel, akkor legyen benne feltétlenül valami puffasztó

- és ha a fenti feltételek teljesülnek, akkor mindenképpen flow jógára menjél, mert az jól átmozgatja a teljes emésztőrendszered is.

Az óra jó volt, de voltak necces helyzetek. Egyelőre Nobel díjra nem pályázom.

Most úgy ömlesztve minden vegyesen.

------------------------------------

- Szerintem azért is beteg, mert kudarcként éli meg, hogy nem sikeres.

- Mit jelent számára a siker?

- Hogy befut, híres lesz. De szerintem az a plusz hiányzik a zenéjéből.

- De meg tud élni, szeret zenélni és a párja támogatja, nem?

- De.

- És ez nem siker?

(Nem egy ismerősöm volt a közelmúltban, aki nagyon vágyott valamire, megkapta, s utána rájött, hogy amire vágyott, az valójában teher.)

-------------------------------------

Ránézek a nálam megszállt csoporttárs lányra reggel:

- Ilyenkor exeknek néha elénekeltem, hogy "az aki szép, az akkor is szép, ha össze is gyűrte az ágy".

- Nem is értem, miért nincs párod.

------------------------------------

Hétfőn úgy döntöttem, hogy gyökeres változás kell az életembe. Leszorítottam a számítógép előtt töltött időt, s elkezdtem tanulni és jógázni. Eddig az év elején vállalt napi átlag egy óra jóga sem jött össze, ebből lett a héten (oktatással meditációval, mindennel) majdnem napi 3 óra. Persze jövő héten lemegy 1-1,5-re, mert akkor nem lesz két tanfolyami nap is, ahol jóga is van, de akkor is jó. És 35 évesen életemben először sikerült a fal támogatása nélkül fejen állnom. Mondjuk a mai gyakorlás előtt nem ártott volna bemelegíteni, de akkor is királyság. Meg az is, hogy már a dinamikus jógán sem halok meg. :)

--------------------------------------

- Mind beszélünk, csak ő nem. De mindig ott van az arcán az a mosoly, a mindentudás mosolya. Mit tudsz?

(Pl. okosan mosolyogni, miközben hülyeségeken gondolkodom.)

Fogbeültetésen a fogorvosnál:

- Az normális, hogy a szemhéjam is elzsibbadt?

- Nem spóroltam a fájdalomcsillapítóval.

Röntgen:

- Vicsorítson! ... Ja, az érzéstelenítő miatt nem megy, ugye?

- Mhm.

Azért van abban valami szürreális, mikor hallod, hogy a csontodat fúrják. Az meg végképp vicces, mikor a doki izomból csavarja be az implantátumot. Ha szól előre, viszek neki csavarbehajtót.

A fogorvos a gyökérkezelés második része és két fogtöméscsere után rám néz:

- Akkor mára elég volt?

- Részemről megcsinálhatjuk a másik két cserét is.

- Biztos?

- Biztos.

.

.

.

Végez, majd elismerően megjegyzi:

- Jól bírta. Nem hittem volna.

(((Ha nem olvasná édesanyám is a blogot, akkor itt megjegyezném, hogy mások, más kontextusban is mondták már ezt. :D)))