Gyermekeim!
Ma egy szép történetet mesélek el nektek, melynek tanulsága: vigyázz, mit kívánsz, mert megkaphatod!
Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban vándorolt egyszer karmikus útján egy buddhajelölt. Gondolkodott, gondolkodott, hogy jó úton jár-e, mire bevillant neki: "Te, istenem, adjál már nekem valami jelet, hogy jó úton járok!"
Hirtelen úgy érezte, hogy sokkal könnyebben és gyorsabban járja az utat. "Hmmm, lehet, hogy ezt bemagyarázom magamnak. Te, nem adnál valami egyértelműbb jelet?" Kisvártatva az égen megjelent egy nyíl alakú felhő, ami pont arra mutatott, amerre ment.
"Ez kedvező jelnek tűnik, de mi van, ha csak véletlen? Kéne valami egyértelműbb jel." Hamarosan megpillantott egy fába vésett feliratot: "Jó úton jársz!"
"Hmmmm, ez már tényleg szinte lehetetlen, hogy véletlen legyen. De mi van, ha mégis az? Csak nem olyan egyértelmű ez."
"jó úton jársz, de ne rinyálj már folyton!" - kiáltott le isten az égből, s nyomatékul jól bokán is rúgta az utazónkat, aki ebből megtanulta, hogy bizony néha jobb tartani a pofánkat, s osztán csak menni e.
Atyátok
