A tegnapi túrabeszámolóból három roppant fontos elem kimaradt:
- A pisilő nénik: Pilisszántón a lejtőn lefelé nagy kiáltozás fogadott, hogy álljak meg. Elsőre nem értettem, miért, de gyorsan felvilágítottak, hogy előttem az úton idős nénik csoportja éppen pisiszünetet tart, s leszek szíves nem arrafelé nézni. Hála az égnek az agyamban tutira van van valami szörnyűségelkerülő autofókusz, mert a késői figyelmeztetés ellenére sem láttam a dologból semmit, pedig közel jártam a tetthelyhez.
- A bogárevés: Mivel rengeteg a bogár mostanában, ez alighanem hasznos tanács lesz. Szóval, muslincát nyugodtan egyetek, mert az kövér és aránylag szaftos. A törpeszúnyogot ellenben kerüljétek, mert elég jellegtelen az íze és kicsi a tápértéke.
- A napi megvilágosodás: Túrázásom kezdetén utáltam az emelkedőket, de mára kifejezetten megszerettem őket. Rájöttem, hogy a legtöbb ember azért fogja mindig is utálni az emelkedőket, mert vagy az emelkedő végére, vagy a következő lépésre koncentrál. Nem szabad. Kizárólag az adott lépésre szabad koncentrálni. Ha a következőn gondolkodsz vagy azon, hogy mikor éred el az emelkedő tetejét, idő előtt kifáradsz. Tegnap jöttem rá, hogy az élettel is pont így van.
Na, boldog megvilágosodást mára mindenkinek!
