Ügyféltalálkozó 10kor, úgyhogy elég volt 8kor kelnem. A dolog apró szépséghibája, hogy az otthoni idő szerint a reggel nyolc az hajnali 5 óra. Mondjuk a tegnapi 3as keléshez képest már fejlődés.
Indulás 9kor. Na, eddig nem voltam odáig a téli időszámításért, de kezdem érteni a dolgot. Az, hogy reggel 9kor még töksötét van, elég durva. Utazás metróval, ami ütött rendesen. Megvan az a kép, mikor a japánokat fehér kesztyűs emberek tuszkolják be a metróba? Na, itt ugyanaz a helyzet, csak nem kellenek a fehér kesztűk, az utasok megoldják maguktól is. Ha nem teszed, nem jutsz el sehova, úgyhogy gyorsan adaptálódtam, sikerült beljebb préselnem a masszát és utolsónak felszállni. A napi intim kapcsolatokat is kipipáltam - eddig azt hittem, hogy ebben a reggeli négyes-hatos villamos a csúcs, de kiderült, hogy van még felfelé.
A metróállomások amúgy szépek, ha valaki budget túrát akarna tenni, akkor vesz egy jegyet 200 Ft-ért, s egész nap elnézelődhet. Vannak benne kommunista emlékek is bőven, nem verték le a sarlós-kalapácsos címereket meg a vörös csillagokat, úgyhogy egy múzeumlátogatással is felér.
A nap további része standard ügyféllátogatásos volt kb. semmi újdonsággal. Ami viszont vicces, hogy állítólag jó az orosz kiejtésem, s mivel oroszul szoktam köszönni, általában oroszul szólnak vissza. Azután is, hogy megmondom nekik, hogy nem beszélek oroszul. Mert ugye azt is oroszul mondom. Nem mintha bárki is értene bármit, ha angolul mondanám, mert az utcán szinte senki sem ért, csak oroszul
