Kedves Gyerekek!
Történt egyszer, valamikor régen, egy szép napfényes tegnapi napon, hogy befüvezett Buddha állapotban utaztam a pilisszentkereszti buszon. Leült mellém egy 85 éves néni, abból a mindenképpenbeszélnifogszvelem fajtából, s lőn a dologból beszélgetés, mert jobban nyitva volt a szívcsakrám, mint a Delhusa Gjonnak. Néni ecsetelgeti, hogy mekkora őskirályság nyaralója van neki Dobogókón 35 éve, s még bizony mondom néktek, Kádár János is megdicsérte, mert ő aztán.
Eddig a pontig nyugodt voltam teljesen, de ekkor megjelentek a kullancsok a szövegben, amiből ő bizony egy-egy fűnyírás után kiszed magából tízet is. Mutatta is szépen magán a kiszedések okozta sebeket. És akkor jött: "De tudja fiatalember, a múltkor viszkettem, éreztem, hogy van bennem valahol kullancs. De nem találtam sehol. Tudja, hol lett meg?" "Nem." "Hát, képzelje, itt, a mellbimbóm alatt."
Szerencsére ezt csak ruhán keresztül mutatta meg, pedig már kezdtem elfehéredni.
Atyátok
U.i.: Az is vicces volt, mikor egy bicikliversenyző nekem fakadt ki a szervezőkre, akik a távjába beraktak egy extra emelkedőt, de azért abba most ne menjünk bele.
