Tegnap este lemondták a mai ügyféltalálkozót, így majdnem kilencig aludhattam - magyar idő szerint kb. reggel hatig. Délután egyre be a céghez, s tartottam egy tréninget a sales csapatnak. A 3 kollegina arckifejezése sorrendben: "ahá, értem", "ez itten most olyan valaminek néz ki", "ettől mindjárt agyfaszt kapok". A tréning után mentem turistáskodni, de előtte még retinaégető sokk ért: a céges karácsonyfán céglogós fenyődíszek voltak. Innen is gratulálok a marketingesnek, aki kitalálta, én Fővárosi Csatornázási Művek logós díszeket szeretnék, ha van ilyen. De komolyan, ki a fene teszi ki?!
Le a metróba, irány a Bibliotyéka Lenyina. Nem tudtam, hogy kéne oda jutni, úgyhogy szokás szerint minden átszállásnál a metrótérképet nézegettem (a legtöbb állomáson ki van téve). Itt előadtam az akaratlan, de művészi trollkodást. A kellékek: állítólag jó orosz kiejtés, kb. 50-100 spéci kifejezés ismerete, azaz csaknem 0 orosz nyelvtudás. A beszélgetésem egy orosz hölggyel (végig oroszul ment, ez a magyar fordítás):
- Jó napot! Habalababala.
- Jó napot! Nem beszélek oroszul.
- Habalababala Komszonolszkaja habalababala. (Kb. egy állomást keresett.)
- Nem tudom.
- Habalababala.
- Nem beszélek oroszul. Magyarul, angolul és németül beszélek.
- ?!#!!!#####!!!! (Alighanem családom emlegetése, de csak szolidan.)
- Viszontlátásra!
Utána rájöttem, hogy pont azt az állomást kereste, ahol álltunk. Ez van, ha az ember hülyétől kérdez hülyeséget. :D
Utána megérkezés a Kremlhez. Hát, itt egy csomó minden bazi nagy. A Kreml meg főleg. Körbesétálni még csak-csak lehet, de fotót készíteni róla esélytelen. Mivel taktikusan térkép nélkül indultam, az angolul egyáltalán nem beszélő helyiekre támaszkodtam:
- Jó napot! Hol Vörös tér?
A csóka előre mutatott. Na, kb. mintha a Kossuth téren megkérdeznéd, hogy hol a Parlament.
Elsétáltam arra, megnéztem az GUM-ot (Állami Nagyáruház - nem jöttem rá, hogy azon kívül, hogy nagy és régi, miért annyira menő) meg a Vaszilij Blazsennij Székesegyházat. Az a hagymakupolás izé, ha így jobban megvan. Az volt az egytlen moszkvai kivétel: minden nagyobb volt, mint gondoltam, kivéve ezt. A Bazilika úgy másféllel nagyobb.
Utána irány a metró, mert reggel óta nem ettem, meg taktikusan a leghidegebb napon sikerült városnéznem. Nem volt kedvem visszamenni arra, amerről jöttem, gondoltam, majdcsak lesz valahol állomás. Ahogy mentem, észrevettem magam előtt 8 stewardess ruhás lányt. Jobb dolgom nem volt, gondoltam, hátha metró felé mennek, s követtem őket. Egy darabig működött is a dolog, de utána beszálltak egy jacht méretű limuzinba. Ha valaki esetleg szeretne még nekem valami karácsonyi ajándékot adni, akkor ne gondolkodjon tovább.
Utána átmentem a Moszkva folyó hídján, ami hidegben tökéletes választás, mert a folyók felett ugye mindig fúj a szél. Mivel metró a közelben sem volt, megszólítottam egy fickót:
- Hol metró?
Na, erre tökéletesen válaszolt angolul. Az első alkalom, hogy a kollégákon és az ügyfeleken kívül valakinek összejött ez a mutatvány. Pont arra ment, el is dumáltunk addig, megbeszéltük a dolgok mikénti hogyanját, különösen a népeink életszínvonalára vonatkozóan. Az itteniek többet keresnek, de bazi drága az élet. Egy tésztaételt nem kapsz 2000 pénz alatt, egy péksüti meg úgy 5-600 Ft. A lakások négyzetmétere kb. a budapesti 3-4-szerese. A fickó mondta, hogy náluk a benzin is drága. Mennyi? 1 liter egy dollár. Hát, mondom, ennek nálunk sokan örülnének. :)
A metróban különváltunk. Fogalmam sem volt, milyen állomáson vagyok, meg hogy hogy jutok haza, de valahogy kitaláltam, s két átszállásal megoldottam. Eltévedni szerencsére nem sikerült, de összesen vagy negyed órát agyaltam, hogy hogyan lehetne eljutni a bázis Dmitrovszkajáig. A terv az volt, hogy ott van a kolléganő szerint van egy Sokoládnyicá (amolyan tésztás/palacsintás/kávés/sütis hely) a metró kijáratához aránylag közel, s ott veszek valamit elvitelre.
Kijövök a metróból, nézek jobbra, nézek balra, sehol semmi. Odább mentem vagy 200 méterrel, s benéztem egy felüljáró mögé, de ott sem volt semmi. Visszamentem a kijárathoz, s egyből leesett, hogy a kijárat épületében van a cucc. Kb. mint a szőke nő, mikor csönget hozzá a postás: "Nézek jobbra, nézek balra, sehol senki." "Megint csöngetnek, nézek jobbra, nézek balra, sehol senki." "Megint csöngetnek, nézek jobbra, nézek balra, sehol senki. Hát ez a hülye nem középen állt?!"
Na, ha már így meglett, bemegyek. Pincérnő egyből hozzám szól valamit, mire én (minden fordítva):
- Jó napot! Nem beszélek oroszul. Beszél angolul?
- Habalababala.
- Nem beszélek oroszul.
- No smoking - mondja mosolyogva.
Leülök, kihozza az étlapot, ami van angolul is. Jeeee!
- Do you accept credit cards?
- ???
- Credit card?
- Ááááá, kártya! (vmi kártucská) Igen!
(((Örülünk, Vincent.)))
Rendelek, rámutogatok a kajára. A túrós palacsintát nem érti, hoz egy orosz étlapot. Nézem, nézem. Namármost oroszul tudok pár étel nevet, ami valahogy általános óta nem kopott ki a fejemből. Ezek: saslik, leves, kenyér, víz, üdítő, virsli mustárral ééééééééééééééééés:
- Túrós palacsinta.
Ennek vagy százzal örült. :D
Következik a rendelés pontosítása:
- Possible to take away?
- ???
- Paket, (kis activity).
- Áááááá, to go!
- Igen.
Ez volt az a pont, ahol a szomszéd asztalnál ülő lány már majdnem lefordult a székről. :D
- Nem tudom, hogy kártya jó itt (itt -> lemutatás a földre). Kártya most?
- Habalababala - de valahogy megértette, odaadtam neki a kártyát.
Namost az oroszoknál nem tudom, hogy mit varászolnak, mikor kártyával fizetsz, meg mikor kiállítják a számlát, de az időtartama alapján valami nagy vudu lehet. Elviszik a kártyádat oda, ahol nem látod (nem csak itt, mindenhol), s utána bűvölgetik-bűvölgetik. Úgy 5 perc után visszahozzák a terminállal együtt. Ekkor megadod a PIN kódodat, ami után megint elviszik a kártyát. Szerintem leültetik, megkávéztatják meg ilyesmi, mert kb. újabb 5 perc, mire a számlával visszakerül hozzád. Mivel eddig még mindig tudtam vele fizetni, nem hiszem, hogy a "vegyünk karibi utat" varázslatot hajtják vele végre, de akkor meg fogalmam sincs, hogy mit.
Úgy tűnik, hogy valahogy csak megértettük egymást a pincérnővel, mert pontosan azt kaptam, amit akartam, s még be is volt csomagolva. Elhoztam, a szállodában jól megettem a cuccost, s most jól megírtam ezt a bejegyzést. Holnap indulás ki a reptérre reggel 7:30-kor. Kelés hozzá 6:30-kor, azaz fél négykor. Várom már, hogy hétig alhassak. :D
