Zsinórban 74. túra, zsinórban 74 megázás nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy az eső sosem esik, volt már, hogy az esőkabát előbányászásánál állt meg mellettem egy autó, hogy elvihet-e, vagy felszálltam a buszra, s elkezdett szakadni. A lényeg, hogy komolyabb esőbe eddig sosem futottam bele. Ma kicsit emeltem a tétet: nem állítottam be ébresztőórát, hogy kialudjam magam. Mivel időben ébredtem ahhoz, hogy elérjem a kilences HÉVet, döntöttem, s egy szál oldaltáskával, 1,5 liter vízzel, 1 gyümölcsszelettel éhgyomorra indultam el. Persze bejött. Nem sokat ettem ugyan vacsoráig, de nem éheztem. Az idő meg hihetetlenül jó volt - már a magamfajta izéknek, akik szerint 30 fok felett van csak igazán élet.
A túra csak a kedvenc Dobogókő-Vadálló kövek-Dömös volt, ami szerintem a legszebb az egész Pilisben. Hasznos volt, mert rájöttem arra, hogy mostanában egészen máshogy állok az emberekhez, mint régen, s így ők is hozzám. Közvetlenebb vagyok, nyíltabb, segítőkészebb, s ugyanezt kapom a másik oldalról is. Mivel az ismerősök javának megvannak rólam a maguk skatulyái, többnyire az idegenekkel működik a dolog. A tegnapi vegán pikniken másoknak jó barátoknak tűntünk olyasvalakivel, akivel életünkben másodszor találkoztunk, ma meg legalább vagy 5-6 túrázót igazítottam útba, s kb. miattam tartottak ki a Prédikálószékig. Kedvenc beszélgetésem vbm (világbajnok mellű) lánnyal:
- Te hogy nem félsz, hogy leesel?
- Elsőre féltem. Így tizedjére már nem. :)
Túra után átréveztem a Dunán, hazavonatoztam, ettem a Westendben a pakisztáninál (kell neki a forgalom, szerintem nem sokan bírják a tűzokádást :)), utána meg még bementem a Kikába, s vettem két drága tányért. Hogy miért? Mert szép, s az is kell az étkezésekhez. Megérdemlem, azok a másodpercek is az életem részét képezik. :)
