Ma - annak ellenére, hogy kialudtam magam, s reggel még meditálni is volt időm - álmos és fáradt voltam, legszívesebben aludtam volna munka után. Lehet, hogy benne volt, hogy csütörtökön konditeremben voltam, pénteken jógán, szombaton 75 kilométert bicikliztem, vasárnap a bérletem lejárata miatt megint konditermeztem és este még tekertem úgy 25 kilométert. A pihenés tényleg jó lett volna, de kedden és pénteken programom lesz, a szerda is esélyesen bukik, s tartani akartam magam a heti két jógához, hogy erősödjön a gerincem, ráadásul az igazán nyuvasztós óra csak hétfőnként van, márpedig az a jó, mikor az ember nem tud gondolkodni, csak a túlélésre koncentrál. Ráadásul mindenféle sportolás ott szakad meg, hogy "csak most az egyszer nem", úgyhogy mentem.
Megérte a szenvedés, több energiám volt utána, mint előtte. Kifelé is biztosan látszott, mert a DM-es néni fizetéskor egyből szólt, hogy nehogy már megvegyem 1000 pénzért a fogkrémet, mikor 120 polccal odébb van dupla csomagolt 1200 forintért összesen. Megéri nem lustának lenni. :)
Az igazi szenvedés mondjuk csak most jön: megvettem egy barátomnak a fogadásból megnyert csokiját. Alighanem csak pár hét múlva találkozunk, s addig nem kéne megennem. :D
