Buddhaképző

Nem a krízishelyzetek a legnehezebbek. Ha ott van előtted a sárkány és meg akar enni, akkor muszáj lesz küzdened és legyőzni. A legnehezebb az, mikor a krízishelyzetet legyőzted, de még mindig nem ünnepelhetsz, s úgy érzed, hogy semmi sem történik. Ülsz a döglött sárkány mellett, s nem tudod, mi van. Előveszed az ásód, elkezded temetni, s közben azon gondolkodsz, hogy ezért a kulimunkáért harcoltál-e mindezidáig.

Kollégával mára hegyi bicajtúrát beszéltünk meg, amiért duplán hálás vagyok, mert amúgy 110 kilométeres túrát csináltam volna egyedül, aminek a végére jól meghaltam volna. Így csak maximum 70 lehetett, negyedakkora szintemelkedéssel, ráadásul egy csomó jó technikai tanácsot kaptam tőle a biciklire is meg a tekerésre is. Persze hiába mentek jobban az emelkedők, azért így is visszakerültek az esküdt ellenségek listájára Shinjo Osema mellé. Mert ugye a jó meredek lejtőkön ha hátul van a testsúlyod, akkor elemelkedik az első kerék, ha meg elől, akkor kikapar a hátsó kerék, de ha véletlenül minden stimmel, akkor meg simán megdöglesz az erőkifejtéstől. Kivéve, ha szupermenes alsógatya van rajtad, de nekem olyan nem van.

A mérleg: hét óra tekerés, 3 hegycsúcs (OK, a Nagy-Hárshegynél nem teljesen), jó beszélgetések, mákos és fahéjas palacsinta (mert ilyenkor a cukros cuccok is beleférnek), ARC kiállítás mint kulturális program a végén (volt 1-2 jó plakát) ééééééééééééééééééééés az első hitelesített sebességrekordom: 52 kilométer. Nagy élmény, mikor pirosan kigyullad a LASSÍTS! felirat. :)

Ja, hogy miért fontosak az ilyen fizikai dolgok a számomra? Egyrészt kellenek az egészségemnek, másrészt ilyenkor az agyam is felfrissül, harmadrészt ez számít, ha egész életedben folyton volt valami fizikai problémád, s testnevelésből is részlegesen fel voltál mentve, s végül: a Nyilas énállapotú embereknek van egy olyan problémájuk, hogy akármit is érnek el, a környezetük (az esetemben a barátaim és fontos ismerőseim egy jelentős része) még annál is többre tartja őket, és azért ha az ember bármilyen eredménye jóval az elvárt határokon belül van (pl. felvettek a Mensába? És? Tudtuk rólad. vagy: Tudom, hogy a tgy+eü vizsgámra magolnom kell, mert értelmetlen anyag, de eddig mindenki csak annyit mondott: a te kvalitásaiddal simán meglesz). Na, a fizikai eredményekkel még legalább tudok meglepetést okozni. :) De igazából itt is az épülés, az egészség és az agykikapcsolás számít.

- Ez a macska (a szerk.: a maine coon) olyan, mint dédimamám műszőrme gallérja amit szétvágtam, hogy álszakállt készítsek belőle.

- Ja, csak ha szét akarod vágni, akkor ez hangosabb.

...az aorta. Mert az szívből jön.

- Valami nagyon egyszerű példát kellene kitalálnod.

- Azon voltam, az előző a létező legegyszerűbb példa a szolgáltatás működésére.

- Igen, igen, de valahogy a sales csapatnak is meg kellene értenie...

:D

Mára csak egy ember maradt, akinél mindig jobb akarok lenni: a mai önmagam.

Persze romoljon meg annak a csalónak a befőttje, aki a múltkori teljesítménytúrán nem a kijelölt útvonalon, hanem az országúton ment, s miatta nem értem be elsőnek. :D

- Akkor ott kint lesz a tanfolyam nálad?

- Lehet. De akkor lehet, hogy aludhattok kint. Majd mantrázunk meg meditálunk este.

- Akkor inkább haza megyek. :)

Ma - annak ellenére, hogy kialudtam magam, s reggel még meditálni is volt időm - álmos és fáradt voltam, legszívesebben aludtam volna munka után. Lehet, hogy benne volt, hogy csütörtökön konditeremben voltam, pénteken jógán, szombaton 75 kilométert bicikliztem, vasárnap a bérletem lejárata miatt megint konditermeztem és este még tekertem úgy 25 kilométert. A pihenés tényleg jó lett volna, de kedden és pénteken programom lesz, a szerda is esélyesen bukik, s tartani akartam magam a heti két jógához, hogy erősödjön a gerincem, ráadásul az igazán nyuvasztós óra csak hétfőnként van, márpedig az a jó, mikor az ember nem tud gondolkodni, csak a túlélésre koncentrál. Ráadásul mindenféle sportolás ott szakad meg, hogy "csak most az egyszer nem", úgyhogy mentem.

Megérte a szenvedés, több energiám volt utána, mint előtte. Kifelé is biztosan látszott, mert a DM-es néni fizetéskor egyből szólt, hogy nehogy már megvegyem 1000 pénzért a fogkrémet, mikor 120 polccal odébb van dupla csomagolt 1200 forintért összesen. Megéri nem lustának lenni. :)

Az igazi szenvedés mondjuk csak most jön: megvettem egy barátomnak a fogadásból megnyert csokiját. Alighanem csak pár hét múlva találkozunk, s addig nem kéne megennem. :D

Munka

A munka mindig a legkisebb ellenállás felé áramlik, vagy arra, ahol megfelelő minőségben és határidővel végzik el. Ha jól dolgozol, akkor muszáj ellenállnod.

Megértés

A világnak van egy része, amit nem kell megértened. Hidd el, boldogabb leszel, ha meg sem próbálod.

Pofáraesés

Mindig akkor esel pofára, mikor túljutottál a nehezén, s elbízod magad. Túrákon ezek a lapos, városi szakaszok.

Humorérzék

Humorérzék mindig kell az életben. Különösen, ha éppen pofára estél. Akkor ne pattanj fel, maradj úgy egy kicsit, s röhögj magadon.

Univerzum

Ha utálsz valamit, azt a sors biztosan mindig az arcodba tolja addig, amíg meg nem szereted. Persze többnyire lassan szereted meg, jó szívást! :)

Mosógép

Ez alighanem csak az én különszabályom: Ha nyugodtan hátradőlsz és úgy érzed, nincs semmi dolgod, akkor mindig vár rád egy mosógépnyi kimosott ruha.

Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak az egy hetes szabadságom alatt, de valahogyan hirtelen ötletként felmerült, hogy megnézzem Abrudbányát, ahonnan a család egyik ága származik. Nem igazán érzem az ilyen dolgokat fontosnak, de már jó pár éve szó volt róla, hogy elnyelheti egy tervezett aranybánya ciántava, tehát ki tudja, meddig van rá lehetőség. Megemlítettem a dolgot szüleimnek, s lecsaptak rá, kimentünk együtt. Mivel mindent leírni túl hosszú lenne, csak az érdekesebb részek:

Tordai-hasadék

Út egy kettérepedt hegyen keresztül, patakkal és sziklákkal tarkítva. Édesapám szerint 10 méteres szakadékokkal tarkítva. Szerintem inkább 4-5 méteresekkel, dehát már régen horgásztam, nem kell mindent felnagyítanom. :) Párbeszéd húgommal:

- Te, itt hogy tudok felmenni?

- Csak kövess, utánam! - mondtam, s megindultam a karom előre nyújtva.

- Várj, hol az esernyőd?

- Nem túravezető vagyok, kardot képzelj a kezembe.

- Igenis, tábornok úr!

Felderítés

Első nap estéjén maradt még egy kis időnk vacsora után, úgyhogy húgommal elmentünk sétálni. Egy ideig egy marhacsordát követtünk, utána meg kitaláltuk, hogy akkor már nézzük meg, hogy másnap hogyan jutunk el a Székelykőre. Na, normális embereknek erre van túraútvonal, de húgom kitalálta, hogy a mezőn át fel a dombra rövidebb. Kellően hülye ötletnek tűnt, úgyhogy nem mondhattam nemet. Jól tettem, amúgy soha az életben nem kellett volna 2-3 kilométert 40-70 centis bogáncsos füvön átgázolnom. A végén a dombmászás már csak a hab volt a tortán. Visszafelé már kerülővel jöttünk. :)

Abrudbánya

Megnéztük kívülről az unitárius templomot. 30 éve még prédikáltak benne, ma már fű nő a közepén. Megpróbáltuk beazonosítani az erkélyt, amiről anno a szabadságharc idején román felkelők kidobták valamelyik őst. Ha csak kidobták, akkor még olcsón megúszhatta, mert egy emeletnél magasabban nem volt erkély a városban. A nap felfedezése viszont kétségtelenül az, hogy a palacin itt bizony nem palacsinta, hanem valamilyen vékonyabb fajta, sajttal töltött lángos. Azért finom volt, még ha fahéjas töltelékes palacsintát is vizionáltam.

Székelykő

1128 méter magas hegy. Abrudbánya után ezt terveztem délutáni programnak. Ez az egy alkalom volt rá, mert másnap reggel indultunk haza. Abrudbánya után viszont elkezdett rendesen esni az eső, s még a szálláson sem hagyta abba. Vártunk-vártunk, s úgy határoztam, hogy megszakítom 76 túra óta tartó megázás nélküli sorozatom, s elindulok esőben is. Húgom persze próbáltam lebeszélni, de nem ment. Később a hegyen mondta, hogy legközelebb legyek kitartóbb, mert ő istenbizony soha többé. :D A helyiek szerint ilyen eső után nem lehet megmászni a hegyet, pedig de.

A faluközpontba a szülőkkel mentünk be. Felvilágosítottak minket, hogy Torockó világörökség, mert mindenhol ugyanazok a típusú székely házak vannak. Na, erre megnéztünk vagy hármat (ha mind olyan, akkor ez pont elég, nem?), s örvendve a jól elállt esőnek, elindultunk a túraútvonalon. Okosak szerint a faluközpontból indul, de mivel azt nem találtuk meg, de tudtunk egy másik utat a tegnapi felderítés alapján, elindultunk másfelé.

Az út a piszok sárosnál egy kicsit sárosabb volt, kb. egy kiló/cipő földet cipeltem pluszban, amíg bejutottunk az erdőbe. Onnan már nem kellett a sarat cipelni, csak a legfrankómeredekebb, de legalább csúszós emelkedőkön kellett feljutni. Itt húgom úgy kétszer meghalt, de gyümölcsszelettel újjáélesztettem. ("Te, mi van ebben? Olyan, mint valami turbó.") A dzsungelharcos kiképzés fontos tapasztalata, hogy ha taknyolsz, akkor lehetőleg ne csalánba tenyerelj. Mondjuk legalább nem lettem sáros, s megvolt a napi akupunktúra is...

Végül csak felértünk, vagy fél órát eltöltöttünk a csúcson, s miután megint otthon hagytuk a siklóernyőket, valahogy le kellett jönni. Az erdőn nem akartunk menni, mert azon a csúszós izén lefelé... Láttunk másik, totálmeredek, lefelé vezető útnak tűnő izét, s volt mellette túrajel is.

- Te, merre menjünk?

- Ne az erdőn át.

- Végülis emlegettek valami sziklautas izét. Lehet, hogy ez az.

- Igen, de 3 falut is látunk innen. Mi van, ha nem Torockóra jutunk vissza?

- Azok a házak olyannak tűnnek, mint amiket anyáék mutattak. Meg táncsak tényleg ez a túraútvonal, s nem lesz egy kilométer múlva nem nyert jelzés nagy smileyval. Vagy menjünk inkább az erdőn át?

- Nem, induljunk.

És itt jött lefelé az a sziklás, meredek út, ami utólag tök jó volt. Igazából közben is, ha az ember a saját szerencsétlenkedésein tud a legjobbakat röhögni. :D Éééééés ami a legfontosabb: pont időben értünk vissza a meleg vacsorához. :)

Másnap út haza.

Plusz 100 kilométer

Mivel pénteken egész nap csak utaztam, elhatároztam, hogy szombaton csinálok valami intenzívet. A gyaloglás kiesett, futni egyelőre csak keveset tudok, maradt a bicikli. Ha meg már az, akkor legyen sok, eltekertem Nagymarosra. Ha meg már egyedül tekertem, eldöntöttem, hogy csak félúton állok meg, s ott kajálok. Valami könnyűt akartam enni, így lett grillgomolya salátával. Az ötlet zseniális volt, csak ott lett elrontva, hogy kihoztak laza 30 deka gomolyát - de tényleg, régen egy hétre nem vettem ennyi sajtot -, amiből 25-öt le is toltam. Mivel pihenni nem akartam, egyből ebéd után elindultam. Végülis bejött, 5-6 kilométer után egészen emberforma lettem, s ma izomlázam sincs. Azt persze nem mondom, hogy tegnap este nem voltam döglött, de pont az volt a cél. :)