Mivel szeretem a hosszas felvezetéseket, a mai túrát is tegnaptól kezdem, a Kívánhatsz bármit tanfolyam folytatásától. Szüleimnél jártam, s a vonatról a Nyugatiba érve elgondolkodtam, hogy mit is kellene csinálnom aznap meg úgy általában. Végül 20 másodperc után úgy döntöttem, gondolkodik ezen a fene, erre szembejött egy "Go with the flow" pólós ember. Pár hete ez volt a bécsi utam fő motívuma, úgy döntöttem, most is jó lesz.
Gondoltam, kívánok magamnak medicinlabdát, mert pont az kellene egy tai-chi gyakorlathoz, s elmentem az Intersportba. Legrosszabb esetben is nyerek vele egy jó sétát hazafelé, meg eszek valamit a Duna Plazában. A metrón eszembe jutott, hogy a konditeremben edzés unalmas, kár, hogy nincs a környéken valami street workout hely. Érkezés Intersportba, ahol volt 3 féle medicinlabda is, de mind műanyag és kicsi, nekem meg nagy és bőr kellett volna. Na, igen, kívánni pontosan kell. Kaja, séta haza, a lakásomtól 8 perc sétára nagyobb csődület észlelése. Mi a fene lehet. Nos, a napokban a térre csináltak egy street workout helyet. Izé, kívánnom sem kell, elég rágondolni. :D
Go with the flow jegyében arra jutottam, hogy majd másnap eldöntöm, mi legyen. Kelés reggel: bicikli, források. Indulás későn, mert go with the flow, kb. a 11-es HÉV-et értem el, azzal ki Pomázra. Jegyet nem tudtam venni, s arra gondoltam, hogy a szuperbecsületesség jegyében, ha nem lesz kalauz, visszafele duplát veszek. Ehhez képest volt kalauz, vettem jegyet, felajánlotta, hogy kilyukasztja a biciklimnek a vonaljegyet, de nem működött a lyukasztó, s odaadta, hogy visszafelé jó lesz még. A becsületesség kifizetődő. :D Ja, a túraterv az volt, hogy: Pomáz-Pilisszentkereszt-Pilisszántó-Szentkút-Lajos-forrás-Szentendre-HÉV. De majd meglátjuk.
Pomázról sikeresen felszenvedtem magam Pilisszentkeresztre. Gyalog már jó barátaim az emelkedők, de biciklivel még tanuljuk egymást. Útközben többek között leelőzött egy lány, de azért második túrán ez elmegy. :) Irány Pilisszántó az erdőn át, felfelé menet úgy rugózik a bicikli, mintha a teleszkóp be lenne kapcsolva. WTF, defekt. Miután a kézrátétel nem működött, s a Batmanhívóm sem volt nálam, elővettem a defektjavító készletet. Nézem a használati utasítást: 1. fújjuk fel a belsőt, nyomjuk bele vízbe, s nézzük meg, hol bugyborékol. Hátöcsém, legközelebb majd szerelek fel csomagtartót, s rakok rá egy lavór vizet, de tényleg. A gumi persze sehol sem sziszegett, de találtam egy pici sérülést, s próba-szerencse alapon bejött a dolog, tényleg ott volt a gond. Első defektjavítás abszolválva, s közben módosult a terv Piliszántó-Pilisszentkereszt-Szentkút-Pomázra, mert defekt után nemá.
Ereszkedés Szántóra - mint visszafelé kiderült, a kelleténél talán kevésbé óvatosan - felmenés a Mária kápolnához, megpihenés, kép otthagyás. Ja, igen, ide elvittem egy olyan Mária képet, amit 10 éve egy néni adott, mikor segítettem neki a vonaton a csomagjaival. A ráírás tanulsága szerint ő 20 évvel azelőtt kapta valakitől. Gondoltam, itt jó helye lesz.
Vissza Pilisszentkereszt felé, de útközben még egy kis kitérő a Trézsi forráshoz, ahol az emberi zsenialitás határtalanságával szembesültem: valaki dinnyét hűtött a forrásban, Sajnos túl közel voltak, úgyhogy megmaradt a tulajoknak a dinnye, de legközelebb azt is teszek a lavór vízbe, de komolyan.
Pilisszentkereszten megállás cukrászdánál, marcipános tortaszelet vesz, mert én ugyan nem eszek cukrosat, kivéve... Meg amúgy is megosztottam egy jófej darázzsal, aki csak a műanyagon maradt cuccot ette. Fel Szentkúthoz, s elgondolkodás. Jól érzem magam, úgyhogy meglesz ebből a Lajos-forrás. 900 méterre innen van a betorkollás az oda vezető útba, onnan ismerem a pályát, nem halok bele. Elindultam vitézül a biciklivel az jó emelkedőn, s mentem felfelé bátran, mígnem az út még kövesebb és még meredekebb lett, utána meg még annál is kövesebb meg még annál is meredekebb, mire még bátrabban leszálltam. Mondhatnám, hogy innentől toltam felfelé a biciklit, de mivel gyalog is alig volt járható az út, inkább nevezném húzás-vonásnak a műveletet, nade megérte, mert egyszer csak vége lett. A fene se érti, hogy közben miért nem találkoztam egyetlen biciklissel sem.
Tovább Lajos-forráshoz, a kedvenc eltévedős elágazásnál gyalogos kolléga útbaigazítása, aki pont a kedvenc Vadálló kövekhez mene. Mint kiderült, a forrástól csak a betonutat ismerte Dömös fele, de most már nem, ki lett okosítva a kövek fanatikusa által. Mert egyes turisták szerint oda nem megy kétszer épeszű ember, kivéve én, bár nem biztos, hogy a két kategória fedi egymást.
Menet fel a forráshoz, útközben az útra dőlt fatörzsek átugratása - illetve azon való gondolkodás, de a realitások miatt inkább leszállás. Ivás, biciklifújtatás és jóféle gurulás le Szentendre felé. Osztán, ha már ilyen jó erőben vagyunk, akkor legyen Budapest, ne HÉVezzünk. Tekerteker, hazaér, osztán most várom a kaját. Tanulság és csattanó nincsen, kivéve, ha a kajafutár túl soká ér ide osztán éhendöglök. Ha úgy alakul, akkor azér annyira ne sírjatok, elvégre jó nap volt.
